Otthonra lelni a mindenségben

Scroll down for English.🌱

---

Hány otthona lehet egy embernek?

Mennyi jár?

Egyáltalán jár mindenkinek?

Én évek óta keresem,
de nem lelem.

„Otthonra lelni a mindenségben”
– mondja erre a férjem.

De én mégis arról álmodom,
hogy visszatérek a gyerekkori házunkba.
Néha még rá is keresek, hátha épp eladó.
Nem hiszem, hogy megvennénk..
De olyan jól esne dönteni róla.

Tudod,
a döntés hiánya hagyja sokszor a legmélyebb sebeket.

A tehetetlenség.

Nézni, ahogy szerte foszlik körülötted minden,
ami eddig az otthont jelentette.

És csak állsz és nézed - mint egy filmet a moziban.

Percről percre,
képkockáról képkockára
egyre szarabb
az egész
de nem tudsz felállni
és kisétálni.

Ezt
bizony
most
végig
kell
nézni.

És ha felejteni szeretnéd,
akkor el kell temetni - éppen csak annyira,
hogy évek múlva, ha valaki megkérdezi:
– Láttad?

Nyugodt szívvel, meggyőződésből rávágd:
– Nem, nem.

De valami mégis dereng.
A legtöbb részlet kikopott –
vagy túl mélyen van
már,
vagy még.

De az érzés, amit kiváltott,
megmaradt.

Pontosabban:
maradt utána egy hiány. Egy hiánytér.

És ne gondold, hogy nem küzdöttél ellene.
Küzdöttél.
Keményen.

Próbáltad te betölteni.
Ó, mennyi mindennel...

Más városokkal.
Más emberekkel.
Más országokkal.

Mind hiába.

Hát elkönyveled.
– Azt, ami végülis igaz is.
Ha úgy vesszük..

Számodra nem létezik az otthon.
Vagy lehet, hogy csak elvesztetted a privilégiumát.
Nem becsülted eléggé - hát elvették.

Szóval ez a helyzet.

Nem jár az otthon mindenkinek.
De nem is baj.
Jó ez így.

Erősíted meg magadban.

- De el is hiszed?

Ha elhinnéd,
nem költöznél évente új helyre.

Nem utaznál 3000km-t és töltenél 6 évet azzal, hogy megpróbálj beilleszkedni egy idegen kultúrába
Ahol mindig idegen maradsz.

Nem tennéd szíved-lelked minden alkalommal az otthonteremtésbe.
És nem hagynád ott kéthavi fizud az ikeában.
Minden egyes alkalommal.

„Otthonra lelni a mindenségben.”

Hogy mondhat ilyet Tomi. Mennyire emelkedett és komplex.
Tudod, ez az ami jól hangzik de amúgy nem is érted mit jelent. - Vagy lehet ő érti!?

De hát..
Mindegy is.
Olcsóbb, mint megint bebútorozni az üresen kongó falakat.

Hát legyen akkor.

Mindenség, here I come.
.
.
.

- Bocs szívem, tudnál mondani egy címet?

Nem adja ki a Google Maps.

2025/04/08

---

Home has to be found in the vastness

How many homes can one person have in a lifetime?
How many we get to have?
Does everyone even deserve one?

I’ve been searching for years —
and I still haven’t found mine.

“Home has to be found in the vastness” - says my husband.

But I still dream of going back to the place where I grew up.

Sometimes I even check online,
just in case it’s for sale.

I doubt we’d actually buy it,
but I’d love to make that decision.

You know, sometimes the lack of choice
leaves the deepest wounds.
The helplessness.

Just sitting there, watching
as everything that once meant home
slowly falls apart around you.

Like watching a movie—
getting worse by the minute,
scene by scene —
but you can’t get up.
You can’t walk out.

This one,
you have to watch
to the bitter end.

And if you want to erase the memory,
you have to bury it so deep
that years later, when someone asks,

“Have you seen that one?”

you can smile and say,
“Nope. Never.”

But still… something lingers.
Most of the details have faded —
or maybe they’ve just been buried too deep.

But the feeling?
That stays.

A hollowness.
A space of absence.

And don’t think for a second
that you didn’t fight it.
You did.
You fought incredibly hard, trying to fill that empty hole.

With different cities.
Different people.
Different countries.

All for nothing.

So maybe it’s time to make peace with it.
To accept it.
As after all, maybe it is true.

Maybe having a home just isn’t for you.
Or maybe you lost the right.
You didn’t cherish it when you had it — so it was taken away.
For good.

It is what it is.

Not everyone has a home.
And that’s okay.
It’s fine.
Really.
You repeat it to yourself.

But do you actually believe it?

If you did,
you wouldn’t move house every year.
You wouldn’t travel 3000km
and spend six years of your life
trying to fit into a culture
where you’ll always be an expat.

You wouldn’t pour your heart and soul
into making every place feel like home.
You wouldn’t spend two months’ salary at IKEA.
Every. Single. Time.

“Home has to be found in the vastness.”
How could Tom say that?!
So elevated and complex.
One of those things people say to sound wise — but no one really knows what it means.
Or maybe… maybe he actually does?

Anyway.
It is cheaper than another IKEA trip.

So — let’s do it.
Vastness, here I come.
.
.

Sorry, love… could you give me an address?
I can’t find it on Google Maps.

2025/04/08